Kpop One Shot - HyunJoong

2013.10.13 15:22

Ugyebár nagy Kpopper vagyok és imádok írni. Íme egy kis rövid szösszenet, amit én írtam, nektek. Kellemes olvasást! ;)
(Ui.: Minden a képzelet szüleménye, az információk teljesen kitaláltak xD)

 

A sztori:

A koreai idolok élete nehéz. Rengeteg munka és gyakorlás szükséges ahhoz, hogy elérd a céljaid. Alig van pihenő időd, így mikor kapsz egy szabad estét, azt vagy alvással vagy a barátaiddal való hülyüléssel töltöd. HyunJoong ezúttal az utóbbit választotta. A barátaival először elmentek egy karaoke bárba, ahol rekedtre énekelték magukat és jókat nevettek. Öten voltak, HyunJoongon kívül még három lány és egy fiú volt. Régi jó baráti, akikkel a sztárrá válása előtt is jóban voltak. Ritkán volt ideje velük találkozni, beszélgetni is csak ritkán, így örült, hogy végre egy estét velük tölthet. Miután kiénekelték magukat, beültek egy étterembe, ahol beszélgetni kezdtek mindenféléről, ami éppen felmerült.  

 

  • - És hogy van időd a randizásra? - kérdezte egy szőke lány. 

  • - Sehogy - válaszolta egyszerűen HyunJoong. - Annyi elfoglaltságom van, hogy örülök, hogy levegőt venni van időm.  

  • - De megérte. Nagyon ütős lett a visszatérésed - mondta a srác, akivel HyunJoong már gyerekkora óta jóban van. Még egy órán át beszélgettek, mikor úgy döntöttek, ideje elbúcsúzniuk egymástól. Mivel HyunJoong is kocsival ment, így előbb hazaszállította a barátait, majd utána ő is hazafelé vette az irányt. Fáradt volt, alig tudta nyitva tartani a szemét, így megkönnyebbülve szállt ki a ház előtt a kocsiból és lépett az ajtóhoz. Arról viszont fogalma sem volt, hogy valaki minden lépését követte. 

 

Másnap HyunJoong korán kelt, hisz várt rá egy fotózás és egy interjú. A fotózás gyorsan és zökkenőmentesen ment, az összes kép nagyon jó lett, mindenki meg volt vele elégedve. Miközben HyunJoong sminkét igazították, a férfi lassan álomba szenderült. Mikor legközelebb felébredt, senki nem volt körülötte, mindenhol sötét volt. 

 

  • - Mi történik itt? - kérdezte csak úgy magától. - Hova lett mindenki? - lassan felállt és körbenézett, ám olyan sötét volt, hogy két lépés megtétele után már elbotlott.  

 

Magában szitkozódva felkelt és kinyújtott karral elindult, hogy megkeresse a kijáratot. Remélte, hogy az egész csak egy rossz tréfa, és semmi komoly nincs a háttérben. Ahogy előre botladozott, hirtelen hangos kondulást hallott, majd a lámpák felkapcsolódtak. A férfi a szeme elé kapta a kezét, hogy a hirtelen támadt erős fény, ne égesse ki a szemét. Nagyokat pislogva nézett körbe, és rájött, hogy már messze jár az öltözőtől, valahol a folyó közepén tántorgott. Ekkor a háta mögül koppanást hallott, és mikor oda fordult, egy árva kólás pohár gurult felé. 

 

  • - Kezd az egész ijesztően egy horror filmre hasonlítani - motyogta  az orra alatt, majd lassan tovább merészkedett. Nem volt egy félős típus, de az egész kezdte nagyon beparáztatni. Perceken keresztül haladt a csöndes folyosókon, mikor az egyik sarkon befordulva a sminkes lánnyal találta szemben magát. Majdnem egymásnak ütköztek, a lány pedig ijedten sikított fel, és kezdte el ütlegelni a férfit. - Én vagyok az - kiáltott HyunJoong, mire a nő leengedte a kezét és lassan a szívére helyezte. 

  • - Nagyon sajnálom - hajolt meg gyorsan. - Csak rettentően megijesztett. 

  • - Mi történt itt? - kérdezte HyunJoong. - Hova lett mindenki? És mi lett az árammal? - kérdezte. 

  • - Elvágtak egy áramvezetéket, mire megkértek mindenkit, hogy csendben, nyugodtan hagyjuk el az épületet, míg be nem kapcsolják a generátort - válaszolt a nő. 

  • - És engem miért nem keltett fel? - kérdezte a férfi, mire a sminkes lány lesütötte a szemét. 

  • - Bepánikoltam, és elfelejtettem - mondta halkan a lány, mire HyunJoong mélyet sóhajtott.  

  • - Értem.  

  • - Azt mondták, jöjjek és keressem meg, hogy el tudjuk kezdeni az interjút. 

  • Rendben. Visszamegyek az öltözőmbe és elhozom a kabátom. Két perc és ott vagyok - mondta, mire a nő bólintott, meghajolt, majd elsietett. HyunJoong visszasietett az öltözőbe, ahol egy lány állt és épp ki akart venni valamit a férfi táskájából.  

  • - Te meg mit csinálsz? - kérdezte hűvösen a férfi. Az izmai megfeszültek, hisz sosem lehet tudni, kivel van épp dolga. Nem egyszer került már saesang fanok közelébe, akik bármire képesek voltak.  

  • - Én csak... én... - dadogta a lány, aki körülbelül húsz éves lehetett, vállig érő barna haja volt és sötétbarna szeme. Tekintete idegesen vándorolt a kis szobában, és megpróbált nem a férfi szemébe nézni.  

  • - Mit keresel a táskámban? - kérdezte HyunJoong.  

  • - Én nem akartam semmit sem elvinni - tartotta fel a kezét a lány. - Én csak... szeretnék egy szívességet kérni - mondta, miközben lesütötte a szemét és idegesen a földet kezdte el nézni. Arca lassan pipacsvörös lett, kezével idegesen gyűrögette virágmintás szoknyáját.  

  • - Milyen szívesség? Mit akarsz? - kérdezte még mindig hűvösen a férfi. Mégis milyen kívánsága lehet felé? Koncertjegy? Kép? Autogram? 

  • - Csak szeretném, ha eltennéd ezt a telefonszámot - nyújtott felé egy papírdarabot. - Tegnap este követtelek titeket és már akkor szerettem volna ezt odaadni, csak nem volt bátorságom. 

  • - A tiéd? - kérdezte a férfi, mire a lány félénken bólintott. - Sajnálom, de nem vehetek el semmilyen telefonszámot - rántotta meg a vállát.  

  • - Ó, félre értesz - emelte fel a tekintetét a lány. Amit ezután mondott, Hyunjoong biztos soha nem felejti el. - A telefonszám nem neked lesz. Hanem a szőke lányé, aki tegnap veled volt. Ugyanis leszbikus vagyok. 

Címkék:

|

Vissza