JaeJoong One Shot
Hideg, téli nap volt aznap. Január huszonhatodika, Jaejoong születésnapja. Azonban nem volt idejük az ünneplésre, hisz a comeback közeledett és minden percben gyakorolniuk kellett. Késő délután volt, a koreográfiát már legalább huszadjára táncolták újra, azonban még mindig nem volt tökéletes, így újra és újra elindították a zenét, mígnem már rogyadoztak a lábak és mindenki kapkodva szedte a levegőt. Izzadság szag terjengett a levegőben, fülledt volt a légtér.
-
- Rendben, mára befejeztük - szólalt meg a koreográfus, mire mindenki egyként lélegzett fel. Megkönnyebbülten kaparták fel magukat a padlóról és kapták fel az időközben ledobott ruhadarabokat, pulóvereket, pólókat, ingeket vagy atlétákat.
-
- Boldog születésnapot! - hangzott egy kiáltás, mire Jaejoong kíváncsian oldalra kapta a fejét. Az egyik táncos köszönt neki, mire ő boldogan fogadta a jókívánságokat. Lassan mindenki felköszöntötte, ő pedig fáradtan mosolyogva várta, hogy mindenki távozzon.
Mikor az utolsó ember is kiment a teremből, fogta a cuccát és egy töröközőt, majd a zuhany felé indult. Ott már nagy volt a hangzavar, a férfiak megkönnyebbülten nevettek, különböző tusfürdők illata keveredett a levegőben. Jaejoong is beállt a zuhany alá, majd mélyet sóhajtott, mikor a forró víz a bőréhez ért. Sokáig áztatta magát, a görcsbe feszült izmai lassan feloldódtak, az izzadság szagot felváltotta a tusfürdő és sampon férfias illata. Mikor végzett, már senki nem volt a zuhanyzóban. A dereka köré tekert egy törölközőt, úgy lépett a szekrényéhez, hogy kivegye belőle a tiszta ruhát, melyben haza akart menni. Meglepetésére azonban semmi nem volt a szekrényben. Idegesen keresgélni kezdett, hátha már korábban kivette a cuccait, ám semmit sem talált. Mérgesen a fogashoz lépett, ahova a korábban levetett ruháit akasztotta, azonban azt sem találta a helyén. Még vizes hajába túrt, majd szitkozódva a próbaterembe ment, hátha talál valamit, amit felkaphat. Táskájához sietett, ahol talált egy fekete pulóvert és egy mackónadrágot, ám alsónemű nem akadt a ruhái közt. Gyorsan felkapta a talált ruhákat és táskáját, majd kisietett a táncterem épületéből és a kocsijához rohant. Kutatni kezdett a kulcsa után, ám hiába mélyedt el könyékig a táskájában nem találta. Egy kis cetlit húzott elő az egyik zsebből, melyen ez a felirat állt:
"Ha a kulcsokat keresed, akkor bajban vagy, ugyanis nálam van. Ha haza akarsz jutni, akkor használd a metrót! Boldog születésnapot: Junsu."
-
- Te kis... - kezdett bele a káromkodásba Jaejoong. - Ha egyszer a kezem közé kerülsz, kitekerem a nyakadat - mormogta csak úgy magának. - De legalább tudom, ki vette el a ruháimat.
Szomorúan búcsút intett az Audinak, majd felvett egy szemüveget és egy sapkát, kabátot húzott és csizmát, végül elment a legközelebbi metrómegállóhoz. Kiderítette, melyik az, amelyik a legközelebb viszi a házához, majd meghúzódott egy oszlop mellett, hogy senki ne ismerje fel. Azonban nem volt szerencséje, egy rajongó rögtön kiszúrta és letámadta, hogy adjon neki autógrammot és egy fényképet. Jaejoong úgy gondolta, jobb, ha teljesíti a kívánságát, így könnyebben lerázhatja a rajongót, ám egyre többen és többen lettek, és mire megérkezett a metró, már egy kisebb tömeg állt körülötte. Nagy hajlongások közepette elbúcsúzott tőlük, felszállt a metróra és leült az egyik ülőhelyre, megpróbálva magát minél kisebbre összehúzni. Szerencsére ezúttal mindenki el volt foglalva a maga problémájával, és rá senki sem figyelt. Leszállt a megfelelő metrómegállóban és mélyet sóhajtott.
-
- Már csak három saroknyira vagyok, és végre otthon lehetek - mondta magának, majd lassan elindult. Időközben besötétedett, és az utca, melyen sétált, sötét és kihalt volt. Óvatosan lépkedett, ám így sem volt szerencséje, megcsúszott egy jégtócsán és hasra vágódott. A jeges hó mindenhova elért, teljesen eláztatva Jaejoong ruháit.
-
- Remek. Mi jöhet még? - kérdezte, és szinte végszóként halk morgást hallott maga mögött. - Mi a...? - tette volna fel a kérdést, azonban mielőtt bármit is tehetett volna, a dühös kutya felé iramodott. Jaejoong felkiáltott, majd futásnak eredt. Már csak két utcányira volt a házától, amit sprintelve tett meg, mivel a nagyra nőtt eb elég kitartó teremtésnek bizonyult. Mikor meglátta háza kerítését, örömében felkiáltott és átugrott a kerítésen. - Háhá. Ezt neked - kiáltott fel Jaejoong, majd diadalittasan a vicsorgó kutyára nézett. Azonban öröme koránt sem tartott sokáig, mikoris rájött, hogy a kulcsát ott hagyta a próbateremben.
-
- Ilyen a világon nincs - morrant fel Jaejoong. Felnézett a házra és megkönnyebbülve tapasztalta, hogy az egyik ablak az emeleten résnyire nyitva van. - Ha már úgy is formában vagyok...
Azzal előkerített egy létrát, és a falnak döntötte. Mivel a ház oldala be volt futtatva rózsabokrokkal, így mászás közben több kisebb karcolást is szerzett, ám ez már nem érdekelte, csak szeretett volna otthon lenni. Mikor kinyitotta az ablakot, beugrott a szobába és megkönnyebbülten felkiáltott.
-
- Végre! - Azzal lecsapta a táskáját a földre ő pedig mellé ült. Ekkor hirtelen kigyulladtak a fények és egyszerre vagy húszan kiáltottak, hogy: Meglepetés! - Hát meglepődtem - nyögte összezavartan Jaejoong. Ekkor Junsu lépett mellé, aki mihelyst meglátta barátja arckifejezését, nevetésben tört ki.
-
- Úgy nézel ki, mint akit egy kutya kergetett hazáig - mondta, mire most Jaejoongból tört ki a nevetés.
-
- Nem állsz messze tőle. - Azzal mindenkinek elmesélte, hogy jutott be a házba. Mindannyian jót nevetettek, mire már ő sem vágott morcos képet, velük együtt mulatott. Miután rendbe tette magát, megünnepelték a születésnapját. Mikor már csak Junsu és Yoochun maradtak a szobában, kíváncsian feléjük fordult.
-
- Azt értem, miért csórtátok el a kulcsom, így akartátok, hogy később érjek haza. De mire volt jó, hogy elloptátok a ruhám? - kérdezte.
-
- Te meg miről beszélsz? - kérdezte Yoochun - Mi nem vettük el a ruhádat.
-
- Tényleg? - kérdezte hitetlenkedve Jaejoong.
-
- Igen. Mégis mi értelme lett volna? - kérdezte Junsu.
-
- De ha nem ti voltatok... akkor kicsoda?